Hazánkban kevéssé terjedt még el a tolóajtó, mint akár bútorajtó, akár térelválasztó/nyílászáró megoldás. Sokan idegenkednek tőle, de ennek oka általában előítélet és nem tapasztalat.
A kilencvenes években elterjedő keleti, illetve japán stílusú lakberendezés lendületet adott a tolóajtó, mint beltéri térelválasztó elterjedésének. Ugyanebben az időszakban jelentek meg a magyar otthonokban a hatalmas gardróbszekrények vagy a tolóajtós beépített szekrény egyszerűbb változatai, amelyek szintén (jellemzően részben vagy egészben tükrös) tolóajtóval záródtak, még ennél sokkal korábbiak a néhány konyhában mai napig fellelhető üveges tolóajtós konyhabútor változatok.
Tolóajtós beépített szekrény
Az egyedi bútorok térhódításával lendületet kapott a tolóajtó fejlődése is. Mind funkcionalitásában, mind anyagában, mind felépítésben, stílusában, színeiben szinte követhetetlen változatosságnak indult, amelynek révén ma már bármilyen hangulatú, stílusú, színvonalú és célzatú belső tér egyenrangú elemévé vált. A tolóajtós beépített szekrény éppúgy tökéletesen integrált eleme lehet egy irodának, ahogy egy hálószobának is, a konyhabútor éppúgy szívesen fogadja, ahogy a fürdőszobai berendezés is.
A merész és változatos anyagfelhasználás (papír, bambusz, maratott, színezett vagy maratott és színezett üveg, festett vagy nyomott mintás üveg, tiffany, tejüveg vagy más üvegberakásos fa, kazettás fa, teljes egészében minőségi fa, laminált, színes, bevonatos, stb.) és felépítés (a légiestől a masszívig, a díszítés nélkülitől az egészen szekrény jelleget adó koloniál hangulatig) dönti el, hogy a pl. konyhabútor részeként alkalmazott tolóajtó előtérbe kerül, meghatározó lesz vagy a stílust-hangulatot erősíti-e visszafogottságával, háttér gyanánt.